A bor
A Királyi Borház és Pincemúzeumban október 29-30-án Szlovén Bornapokat tartanak. Magyarország dél-nyugati szomszédja Szlovénia közel harminc pincészettel és kétszázötven borral mutatkozik be. Az eseményt a Szlovén Köztársaság Nagykövetsége és a Szlovén-Magyar Üzletemberek Egyesülete szervezi. További részletek »
(hvg.hu) Már azt is nagy misztérium övezi, hogy mikor kell leszedni a szőlőszemeket, hogy a legjobb minőségű bort készítsék el belőle. A szőlőszüret után még az eljárás és az érlelés mikéntjéről is dönteni kell. A borászoknak, azaz a borkészítő mestereknek megérzéseik, szaktudásuk és tapasztalataik alapján kell cselekedniük. Hogy milyen eredménnyel, az csak később derül ki, amikor a bor elkészült.
Ha vendéget fogadunk, a lakóhelyünkre, de legalább a hazánkra jellemző bort illik az étkezéshez, köszöntéshez vagy a beszélgetéshez ajánlani. Ehhez otthon egy kisebb borkészletet szükséges tartanunk, amit vinotékának nevezünk.
Jelzálogpiaci turbulencia ide, tőkepiaci stressz oda, a befektetési borok iránti globális kereslet új erőre kapott. A Liv-Ex nemzetközi bortőzsde ralizó indexe mellett színre léptek a hazai magánbefektetők is. A hullámvasutat játszó részvényárfolyamok időszakában, amikor az Óperencián túli jegybankárok is vállvetve küzdenek a recessziós félelmek ellen, a befektetők legfőbb gondja világszerte a portfóliók átrendezése. A zuhanó tőzsdeindexek és kötvényhozamok idején vannak, akik a sikert kevésbé hozamtermelő, ám legalább értékálló eszközökben (például földben, mezőgazdasági területekben) látják, és vannak, akik a hagyományos piacoktól eltérő eszközökre esküsznek. Azonban egyre többen akadnak – idehaza is –, akik a világgazdasági környezettől függetlenül, személyes érdeklődésüktől vezetve foglalkoznak egy-egy alternatív befektetési területtel, és kezdenek el öreg autókat, avagy modern festményeket gyűjteni, netán bérelt pincékben halmozzák boraikat az értéknövelés reményében. További részletek »
„Tokaj-hegyalján az aszú “feltalálását” Sepsi Laczkó Máté református lelkész nevéhez fűzik, aki Lórántffy Zsuzsanna udvari papja, majd később (erdő) bényei prédikátor volt. A fejedelemnő újhelyi Oremus szőlőjének terméséből készítette az első nektárt s azzal, mint húsvéti borral lepte meg úrnőjét.” További részletek »
Már az ókorban is tudták, hogy bor nélkül a világ szürke és unalmasabb: bor kell a szerelmhez és a szerelmi csalódás elviseléséhez, a baráti beszélgetésekhez, bor mellett döntöttek háborúról és békéről, és bort ittak tiszteletre méltó őseink akkor is, ha semmi különös okuk nem volt rá. Éppúgy mint mi, a késői leszármazottak… A szőlőnek ezt a nemes nedvét már ismerték az ókori Babilonban, többször szó esik róla a bibliában, sőt a főként sörivó egyiptomiak is szívesen ízlelgették. Persze, a találékony ember nemcsak szőlővel kísérletezett: kipróbált mindenféle erjeszthető gyümölcsöt, hogy alkoholt készítsen belőle. Vadkörtét, almát, epret, málnát, szedret szedett, hogy kipréselt levéből mámorító italt nyerjen. Az ókori szerzők beszámoltak datolyaborról, fügeborról, gránátalmaborról is. További részletek »
Egyházi- és világi borok versenye Pécelen
„Jó bor, jó egészség” A magyar borok közül a somlói és a tokaji is szerepel a gyógyszerkönyvekben. A patikákban ma is láthatók olyan régi porcelán tégelyek, melyeken olvasható a nevük. A bor gyógyító hatásáról már az ókorban könyveket írtak. Használták sebkezelésre, fejfájás ellen, gyomor-bajok gyógyítására. Hippokratész, az orvostudományok atyja is hasznosnak ítélte, és ajánlotta. Plinius egy könyvet szentelt a gyógyboroknak.
A bor a szőlő kierjesztett leve, más gyümölcsök erjesztett levét tilos “bor” néven forgalomba hozni. A magyar bortörvény tiltja az almabor, ribizkebor stb. elnevezést. Ha kevés átlagszőlőből 2-3 naponkint mustot készítünk s ezt megfokolván, látjuk, hogy cukortartalma már nem szaporodik lényegesen, akkor megjött a szüret ideje. Kivételes eset, ha erős rothadás fellépése sietteti a szüretelést, vagy pedig különleges, értékesebb minőség nyerése céljából a mennyiség rovására túlérésre várunk. További részletek » |
 |
